A 2006. december 19-i jegyzőkönyv

2. számú melléklete


A magyar kormányküldöttség vezetőjének nyitóbeszéde

a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének végrehajtásáról folyó magyar-szlovák kormányközi tárgyalások 

2006. december 19-i, budapesti fordulóján



Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenekelőtt örömmel állapíthatom meg, hogy tárgyalásaink felgyorsultak, a plenáris ülések között egyre kevesebb idő telik el. Remélem, hogy szorgalmunkat a közeljövő - ha nem is a már közelgő ünnepekkor - de jutalmazni fogja.

Az október 5-ei pozsonyi tárgyaláson rögzített megállapodásunk értelmében a mai alkalommal figyelmünket arra fókuszáljuk, hogy miként alkalmazható (vagy: alkalmazandó) az Európai Unió joganyaga a bős-nagymarosi projekt kapcsán kialakult jogvita megoldásában.

Mielőtt azonban az ebben a kérdéskörben elfoglalt álláspontunkat körvonalaznám, kérem, engedjék meg, hogy először röviden kitérjek egy, a múltkori alkalommal Önök által felvetett gondolatra. Októberben Önök arra tettek javaslatot, hogy az 1995. évi kormánymegállapodás alapján folyó közös monitoringot terjesszük ki a Duna Pozsony és Budapest közötti teljes szakaszára. A magyar fél vállalta, hogy az ezzel kapcsolatos álláspontját a következő - azaz a mai - ülésen előterjeszti. A kérdés alapos vizsgálata után úgy látjuk, nincs elvi akadálya annak, hogy a közös határt alkotó folyószakaszon, tehát az 1708 folyamkilométerig terjedően egyeztetett monitoring valósuljon meg. Ennek jogi keretéül azonban nem az ideiglenes műszaki intézkedésekről és ahhoz kapcsolódó monitoringról 1995-ben megkötött megállapodás rendszerét javasoljuk, hanem a Víz Keretirányelv 8. cikke szerinti, a vizek és a védett területek állapotának értékelését biztosító új monitoring programot. Ennek létrehozási határideje egyébként 3 nap múlva valamennyi tagállam tekintetében lejár.

Visszatérve az Európai Közösség joganyaga alkalmazhatóságának kérdéskörére, e nyitóbeszédben elsősorban nem az ezzel kapcsolatos tartalmi vonatkozásokra szeretnék kitérni. Ezeket részletesen tartalmazza három, a szlovák fél számára készített és átadott anyagunk. Az első kettőt a Jogi Szakértői Munkacsoport magyar tagozata 2005. júniusában adta át a szlovák tagozatnak, egyet az Európai Közösség környezetvédelmi jogának, egy továbbit pedig az Európai Közösség energetikai és közlekedési jogának alkalmazhatóságáról a bős-nagymarosi jogvita megoldásában. A harmadik dokumentumot, a ítélet végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó európai jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépések és a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról erre a tárgyalási fordulóra készítettük, s jóelőre megküldtük a szlovák fél számára.

Ez az egyeztetett kormányzati álláspontot tükröző legfrissebb dokumentum számos területen konkretizálja az első két tanulmány elvi megállapításait. Így e három anyag részletesen bemutatja és kifejti, mely közösségi jogszabályok tartalmaznak olyan követelményeket, amelyek teljesítése, kielégítése érinti az egykori Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervének egyes elemeit, a létező műveket és a Duna közös szakasza hasznosításának feltételeit. Ezeket a jogszabályokat, s az abból fakadó kritériumokat tehát nem ismételném meg, mert ezek olvashatók az Önök előtt fekvő dokumentumokban. Természetesen az európai joganyag értelmezése nem lehet egyetlen tagállam előjoga sem, s listáinkat mi sem szántuk taxatívnak, értelmezésünket egyeduralkodónak. Magától értetődőnek és kívánatosnak tartjuk, hogy a szlovák fél gazdagítsa ezeket az anyagokat, hiszen a cél éppen az, hogy egyetértésre jussunk közös kötelezettségeink tartalmáról és terjedelméről.

Röviden indokolnám, miért helyezünk ilyen nagy súlyt a közösségi joganyag tartalmi elemzésére. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék arra, hogy már több, mint kilenc éve tárgyalunk a hágai Ítélet végrehajtási módozatának megállapításáról. Ezen tárgyalási folyamatban a feleket részben eltérő érdekeinek egyeztetésére, összebékítésére az Ítélet, valamint a nemzetközi jog releváns megállapításai voltak hivatva kormányozni. Ezen jogforrások azonban önmagukban nem bizonyultak elegendőnek a vita gyors, mindkét felet kielégítő lezáráshoz. Az Ítéletből ugyanis nem egyetlen egy megoldási mód vezethető le, hanem a felek előtt a megoldási alternatívák kiterjedt halmaza áll. Ezen halmazban pedig a két fél érdekei szempontjából gyökeresen különböző elemek .találhatók. Álláspontunk szerint a közösségi jog követelményeinek való megfelelési kényszer szűkíti ezen elemek számát, közelebb hozva ezzel a feleket az Ítélet végrehajtási módozatának kiválasztásához. A közösségi jog számos ponton jóval konkrétabb és részletesebb, mint a bősi jogvitában releváns egyéb jogforrások. Így például mind az Ítélet, mind az 1977-es Szerződés szűkszavú volt a konkrét környezetvédelmi követelményeket illetően. Ugyanakkor az EU környezetvédelmi és vízgazdálkodási jogszabályai nagyszámú, részletes kritériumot fogalmaznak meg például a védendő fajok élőhelyével vagy a vizek minőségével kapcsolatosan. Ráadásul az európai vívmányok, az európai konszenzusos politikai alapelvek és gyakorlatok mind Magyarországon, mind Szlovákiában nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendenek, így mindkét fél esetleges presztízsveszteség nélkül fogadhat el kompromisszumos megoldási elemeket a közöttünk fennálló vita megoldása érdekében. A kötelező közösségi jog alkalmazása tehát segíthet kikristályosítani a Duna együttes hasznosítási módjára vonatkozó közös pontokat.

Az európai közösségi jog és a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos vita megoldásának azonban fordított irányból is van jelentősége. Az Ítélet végrehajtásának módjában való megállapodás nélkül sérelmet szenvedhet a közösségi jog. Például a Víz Keretirányelv szerint 2009. december 22-éig mindegyik tagállamban, valamennyi folyó kapcsán jóvá kell hagyni a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket. Alig valószínű, hogy értelmes, a Víz Keretirányelv érdemi teljesítését jelentő ilyen tervet lehetne készíteni a Szigetköz-Csallóköz térségét is magába foglaló vízgyűjtőre, amennyiben nem állapodunk meg az üzemvízcsatorna, valamint a főmeder és a mellékágak közötti vízhozam-megosztásról, a bősi erőmű üzemrendjéről vagy a dunacsúni duzzasztómű működési módjáról.

A vitánkban érintett feleknek fontos figyelmeztetést és emlékeztetőt tartalmazott az Európai Bíróságnak 2006 májusi ítélete a Bizottság kontra Írország ügyben. Ennek a mérföldkő jelentőségű ítéletnek, melynek tárgya az Egyesült Királyság és Írország környezetvédelmi vitája volt, az ugyanis a tanulsága, hogy nem csupán az Unió szervei által kibocsátott szabályok minősülnek a Bíróság kizárólagos joghatósága alá tartozó közösségi jognak, hanem az Európai Közösség által jóváhagyott nemzetközi szerződések is, így - hogy csak néhány példát említsek - a Biológiai sokféleség egyezmény vagy a Duna védelmére és fenntartható használatára vonatkozó szófiai egyezmény. Ebből következően úgy kell eljárnunk az Ítélet végrehajtási módozatainak keresésekor, hogy ezeknek a szerződéseknek a tartalmát és az Európai Bíróság rájuk vonatkozó kizárólagos joghatóságát se sértsük meg. Ellenkező esetben Írország sorsára juthatunk: a Bizottság beperelhet bennünket.

Azt hiszem tehát, vitathatatlan, hogy az Európai Közösség jogának kitüntetett szerepet kell biztosítanunk a hágai jogvita végleges rendezése érdekében. Javaslom tehát, hogy mai és ha szükséges, a további üléseinken tárgyaljuk meg, melyek a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos jogvita rendezésében megkerülhetetlen közösségi jogszabályok - beleértve a Közösséget kötelező nemzetközi egyezményeket - és azok milyen követelményeket írnak elő számunkra. Kérem szlovák partnerünket, hogy ismertessék velünk álláspontjukat a magyar fél e tárgyban átadott három (fentebb említett) dokumentumával kapcsolatban! Fontosnak tartom, hogy már a mai alkalommal részletes, érdemi vitát folytassunk e tárgykörben, s használjuk ki azt a lehetőséget, hogy küldöttségeinkben az európai ügyek jeles szakértői is helyet kaptak a mai napon.

Végül szeretném megjegyezni, hogy a magyar fél nagy érdeklődéssel várja a szlovák félnek az Ítélet végrehajtásával összefüggő elveit tartalmazó javaslatát, amelynek előterjesztését szlovák partnerünk az októberi tárgyalásunkon már jelezte, s amely további tárgyalásainkhoz fontos hozzájárulás lehet. Legcélszerűbbnek azt tartanánk, ha az a felek között tárgyalásban levő 2001. évi megállapodás-tervezet módosításának és kiegészítésének a formáját öltené.


Köszönöm megtisztelő figyelmüket!